Nemcsak a személy- és áruszállítás világában cseng jól az IVECO neve, hanem a tűzoltóautók körében is. Elődei, főként az ulmi Magirus, révén a gyártó nagy hagyományokkal rendelkezik e különleges és izgalmas járművek terén. Íme, néhány érdekes példány.

Sokkal régebbre nyúlnak vissza az IVECO tűzoltóautó-gyártási hagyományai, mint azt elsőre gondolnánk. A Magirus ugyanis 1872-ben mutatta be a világ első magasból mentő tűzoltólétráját, majd 1893-ban az első, motoros szivattyúval működtetett lóvontatású fecskendőjét is elkészítette. Ezt követően 1906-ban az ulmi gyártó első mobil létraszere is megszületett, 1953-ban pedig a világ első hidraulikusan működtetett mobil létraszerét is bevezette a Magirus.

Az 1975-ben alapított IVECO többi elődmárkája kapcsán említést érdemel az Unic is, amelynek fülke-alvázaira a francia Camiva készített többek között forgózsámolyos létrás felépítményeket, majd 1990-ben ez a tűzoltó-felépítményező is beleolvadt az IVECO vállalatba. Akárcsak az olasz Baribbi és az osztrák Lohr. Most pedig lássuk a járműcsodákat!

 

Az 1960-as években jelent meg a Magirus új, korszerű bulldogfülkéje, amellyel számos kivitelben készültek tehergépkocsik. Többek között tűzoltóautók is, mint ez a Magirus 130 D7 gépjárműfecskendő, hét tonna össztömeggel, soros, hathengeres, 6,1 literes, 130 lóerős motorral és csapatszállító fülkével

 

Erre az IVECO-Magirus 140.25 fülke-alvázra biztonsági kosárral felszerelt, négy tagból álló, forgózsámolyos, létrás felépítmény került

 

1976-ban jelent meg az IVECO Z típus. Ennek alapján készült ez a Magirus 90 M6 duplafülkés gépjárműfecskendő, 5,9 tonna össztömeggel és négyhengeres, 4,1 literes, 87 lóerős motorral

 

Olaszországban a 180.24 típusjelű IVECO fülke-alváz számított a legnépszerűbb alapnak tűzoltóautókhoz. Ezek a 18 tonna össztömegű járművek T-fülkét és soros, hathengeres, 9,6 literes, 240 lóerős motort kaptak. A bal oldalon egy Baribbi felépítményű, duplafülkés gépjárműfecskendő, míg a jobb oldalon ugyanennek a szimplafülkés változata látható

 

 

A Magirus az 1970-es években olyan magasból mentő létrás felépítményeket is gyártott, amelyeket rendkívül alacsonyra, az alváz hossztartóinak szintje alá süllyesztett fülkével ellátott alvázakra szereltek fel. Általában léghűtésű, V6-os, 160 lóerős vagy V8-as, 256 lóerős motorral hajtották ezeket a 12 és 16 tonna össztömegű járműveket. Majd az új évezred elején jelent meg ennek a konstrukciónak az új generációja, új fülkével és 140 E28 típusjelzéssel, amelyekre DLK 23-12 n.b.CS típusú létrás felépítmény került

 

 

Az IVECO EuroCargo típusból lesüllyesztett fülkéjű változat is készült EuroMover néven. Ezt elsősorban hulladékgyűjtő tehergépkocsik alapjaként használták, de készült ezekből tűzoltóautó is. Például ez az IVECO-Magirus emelőkosaras létraszer, 18 tonna össztömeggel, soros, hathengeres, 7,8 literes és 300 lóerős Cursor 8 motorral. Azonban ez nem a városi buszokéhoz hasonló ajtókat kapott, mint a hulladékgyűjtő modellek, hanem normál tehergépkocsi-ajtókat

 

 

Miután több tűzoltó-felépítményeket gyártó cég is beleolvadt az IVECO márkába, a vállalat külön típusnév alatt kínálta a tűzoltóautókat: IVECO-Magirus EuroFire. A járművek alapja az EuroCargo, az EuroTech és az EuroTrakker típus egyaránt lehetett. Az EuroFire modelleket gyárilag előkészítették speciális eszközök, például tetőre szerelt vízágyúk felépítéséhez. A gépjárműfecskendők jellemzően csapatszállító duplafülkét, míg a létraszerek szimplafülkét kaptak. A 4×2-eseken kívül összkerékhajtású modellek is készültek. Az EuroMover Cursor 280 alapján született meg a képen látható EuroFire, Magirus ALP 320L típusú csuklós gémkaros létrás felépítménnyel

 

 

Az IVECO tűzoltóautók világszerte igen népszerűvé váltak. Jó példa erre a japán Yokohama Fire Brigade tűzoltóságnál szolgált, EuroCargo alapú IVECO-Magirus EuroFire 150 E27 létraszer